(Déli vándorjegyzetek napsütésről, könnyűségről, boldogságról és a tenger fölé magasodó hegyekről.) A reggeli elcsendesÜlés, (nem meditációt írok, mert a kifejezés sokat devalválódott, a legtöbben nem azt értik alatta, amit valójában jelent) méltó folytatása egy üdítő séta a hegyekben. Néhány éve egy kis, andalúziai hegyi faluban élek, így a lehetőség minden reggel adott. A környező […]
Kedvenc hegyeim között, a középkori „castillo” romjainál hagyom, hogy a tai chi chuan lágyan áramló mozdulatai az energia ismerős lüktetésével bizseregtesse végig a testemet. A gondok, gondolatok helyét a lélegzés, az izmok olajozott feszülése, elernyedése, a pillanatban összesűrűsödött mindenség veszi át. Alant a tenger, körülöttem hegyek, felettem a nap. Az állandóan változó testhelyzetek közötti olajozott […]
Hm, Walden Napok, ízlelgetem, forgatom a számban a szavakat. Nem mond semmit. Az íze teljességgel ismeretlen és – talán ez a legfurcsább, egyben a legijesztőbb az egészben – nem is hasonlít semmihez. Persze „barátom a google” azonnal jelzi, hogy egy felvidéki polgári társulás, a VÁNDORLÁSS már szervezett Walden Napokat, amelyek egyik furcsa jellemzője a „programtalanság”már […]
„Ha újrakezdhetném az életem, a következőben igyekeznék sokkal több hibát elkövetni. Biztosan nem törekednék olyannyira a tökéletességre, ostobább lennék, és nagyon kevés dolgot vennék komolyan. Sokkal kevésbé figyelnék a higiéniára. Több rizikót és utazást vállalnék, több naplemente-csodálásban lenne részem, több hegyre másznék, több folyóban lubickolnék és sokkal több olyan helyet látogatnék meg, ahol soha nem […]
Meleg van, a tenger felől hűs párát sodor felém a szél. Nem sietek, arra megyek amerre a lábam visz. Ismét Délen vagyok, újra engedem, hogy a hegyek elcsábítsanak, a tenger magával ragadjon, a lábam pedig arra vigyen, ahová csak akar. Hogy merre tartok? Nem tudom. De, ha megérkeztem, tudni fogom. Nézem a […]