Napjainkba egyre többen, egyre gyakrabban és egyre hangosabban bizonygatják az anyagi javak gyűjtögetésének hiábavalóságát, sőt összességében káros mivoltát. Ugyanezen „ébredezők” mégis nap, mint nap előszeretettel áldoz mammon oltárán, és immár hagyományosan tesz egyenlőségjelet a siker és a boldogság közé. A siker meg ugye leginkább anyagiakban mérhető, amely a jövőben tetőzik majd egyszer. Nincs is ezzel […]
Milyen eredeti gondolat, olvasom Száraz Miklós György egyik írásában. Mint amikor azt mondják, folytatja, a rendezés hatásvadász. Hát igen, a rendező hatásra vadász. A szobrász, a költő, meg az író is. Ismertem néhány politikust. Írhatnám azt is, hogy ismerek néhány politikust, de világuk oly távoli, oly érdektelen számomra, hogy kertelés nélkül használhatom a múlt időt. […]
Az imohag – ahogy a nomád tuaregek önmagukat nevezik – rezzenéstelen arccal, mégis meglehetős megrökönyödéssel figyelte a távolban felbukkanó, ördögi gyorsasággal közeledő porfelhőt. Egy kívülálló természetesen mindössze egy szoborként álldogáló, szikár alakot látott volna, hiszen a megfigyelő, a tuareg hagyományoknak megfelelően, indigókék kendőt viselt a fején, amelynek szárával, a környezetét pásztázó szemeit kivéve, az egész […]
Datolyapálmák, por, felhőfoszlányok. Hamarosan lemegy a nap, de még mindig erősen perzsel. Afrikában, a Szaharában ez nem egészen váratlan esemény. December 15-én, Marokkó keleti szélén, egy sivatagi település hangulatos pálmaligetében erős késztetést éreztem, hogy papírra vessem benyomásaimat. Tagounite – a szó szoros értelmében – egy poros kis határváros az algériai határ közvetlen közelében. Ittlétemet, vendéglátóim […]
Ma láttam az Albaicínt. Dehogy csak láttam. Éreztem, sőt mélyen letüdőztem, lenn tartottam és lehunyt szemmel, de nyitott tudattal, hosszan engedtem kifelé. A hatását tekintve eddig nem találkoztam ilyen ütős anyaggal. Most értünk haza Granadából, éppen csak letusoltam és leültem, hogy megkíséreljem lepötyögni a választ a miértekre. Miért éreztem szinte az első pillanatoktól hálát a […]