Vándorblog

“Túl jón és rosszon”

A cím sugallata ellenére nem Nitzsche filozófiájáról készülök írni.
Tegnap este egy az elkövetkező előadásaim lehetséges témáin tűnődtem már az ágyban fekve, olvasás után. Régen feltűnt, hogy a legtöbb ember többé-kevésbé inkább elégedetlen, boldogtalan életet él, mintsem hálatelt szívvel ébredjen reggelente a jó sorsát áldva. Mindezt azzal együtt állítom, hogy látom ám a mindennapos nagy igyekezetet is, amellyel minden nap némi irigységet igyekszünk elhinteni ismerőseink között attól való folyamatos félemünkben, hogy nem mutatjuk eléggé a külvilág felé micsoda álomélet is a miénk. Legalábbis a közösségi oldalakon ezt igyekszünk napi 24 órában egyre elkeseredettebben bizonygatni.

Nem könnyű feladat a többszáz ismerőst folyamatosan túllicitálni. Futunk, kirándulunk, , kacagunk, bulizunk, kommentelünk és mosolygunk fogcsikorgatva, ha beledöglünk is.

Mégis a legtöbben elégedetlenek. Nem túlzás ezt boldogtalanságnak mondani.
Hogy honnan veszem? Egy-egy személyes beszélgetés alkalmával néhány mondat után kiderül. Néhányan nyíltan panaszkodnak, néhányan burkoltan. A legtöbben optimistán tekintenek a jövő irányába, de legbelül tele vannak rémülettel. Nem kimondva, nem tudatosítva, de legbelül a legtöbb ember csalhatatlanul tudja, érzi, hogy boldog csakis most lehet az ember fia.

Éppen most. Éppen itt. Bízunk a jövőben, de érezzük, hogy olyan mint egy csalfa szerető. , Tudjuk, hogy megcsal.
Ezért szeretnének oly sokan változtatni. Néhányan pedig változni.

Nem ugyanaz a kettő? Hát persze, hogy nem. Anélkül, hogy mi magunk változnánk, lényegi változás nem várható. Még akkor sem, ha látszólag teljesen más életbe kezdünk. Hiába cserélünk kocsit, melót, házat, nyelvet, nőt, gyereket. A változást csakis önmagunkkal kezdhetjük.
Tudtátok, hogy átlagosan minden emberben hatvanezer gondolat születik naponta. A megdöbbentő dolog az, hogy ezen gondolatok 99%-a pontosan ugyanaz, mint az előző napon. Akinek vannak ismerősei az emberek között, azon tán nem is lepődik meg, hogy ezen gondolatok nagy része dühvel, irigységgel, félelemmel, megbánással, nosztalgiával, aggodalommal teltek. A forgalmi dugó, az időjárás, a főnök/beosztott, a politikusok és sorolhatnánk mi minden kiváltotta gondolataink uralják a napjaink legnagyobb részét.

Mintha vajmi kevesen tudatosítanánk, hogy a gondolataink irányítják a tudatunkat, és a tudatunk irányítja az életünket. Végső soron itt lehet elkezdeni az elégedettség, a boldogság keresését is.

Kezdetnek nagyszerű segítség a pozitív, az építő, az inspiratív gondolatok jelenlétének erősítése. Hangsúlyozom a kezdetet, hiszen erről is annyi szó esik manapság. Mindenki pozitív, lelkes, fiatal és energiától duzzadónak igyekszik látszani, aztán amikor éppen nem profilképet igyekszik szelfizni magáról, akkor leginkább egy agyonhasznált, leeresztett lufinak érzi magát.

A kezdeti pozitív megerősítés után érdemes tüzetesen szemügyre venni a pozitív és negatív, a jó és rossz viszonyát.

Hoppá! Ez viszont ismét egy messzire vezető gondolatmenet. Mindenesetre gondoljunk vissza a címre, és ha már túl vagyunk a mindennapi aggodalmaskodások, félelmek és fóbiák visszatérő löketein, ha már nyitottak vagyunk valami újra, valami másra is gondolni, akkor megérett az idő lényegi változás megkezdésére.

Öveket becsatolni, most kezdődik az igazi utazás. Most kezdődik az ÉLET.

Kovács Zoltán, buddhista tanító, a VÁNDOR LÁSS alapítója
vandorlass@vandorlass.eu