Kovács (Kovi) Zoltán

A kétezres évek elején kezdtem hegyi túrákat vezetni. 2006-ban négyen alapítottuk  a VándorLásst. A természet, a hegyek, az erdők, a csendes, céltalan jelenlét szerelmese vagyok. Valamikor a Huo-to folyó partján egy apát nyájasan arra intette tanítványait, hogy nagyon figyeljenek arra, hogy mivel is töltik ki azt a röpke időt, amelyet ebben a testnek nevezett bőrzsákban töltenek. Mérhetetlen jóindulattal még arra is figyelmet fordított, hogy némi iránymutatással szolgáljon. Ez pedig nem más, mint a szemlélődés. A változás állandó szemlélése (vagy az állandó változás szemlélése?). Amennyiben viszont olyan helyzetbe kerülünk, amelyben feladni kényszerülünk tétlen szemlélődésünket, akkor tanítása szerint csakis azzal érdemes foglalkoznunk, ami méltósággal végezhető, ami nem köti gúzsba szabadon szárnyaló szellemünket. Megfogadtam ezt a jóindulatú tanácsot.

Ebből fogantak VÁNDORLÁSSaink, a Walden napok, előadásaink, expedícióink, beszélgetéseink. Végzettségemet tekintve buddhista tanító lennék. Egy hasonló bemutatkozásból viszont, véleményem szerint, mindig éppen a lényeg marad ki.

“Szívednek terhét s röptét bízva bízd rá egy lenge fűz-ágra.”