Honduras-i útinapló

Honduras-i útinapló

Hondurasi útinapló I. – Úton lenni boldogság… „Ezer mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.” Nem véletlen, hogy Lao-ce-t, az ókori Kínában élt gondolkodót hívom segítségül, amikor azt próbálom megfogalmazni: mi eredményezte, hogy a Vándorláss-csapat Eurázsia különböző hegyvidékein tett „kiruccanásai” után a világ egyik legkevésbé ismert trópusi esőerdeje felé vette útját. Kalandvágy, a kihívás keresése, avagy a megismerés vágya vetett bennünket a Moszkitó-partra? Hatan vágunk bele a Nagy Kalandba – Kovács Zoltán, Mátis Iván, Markó Gyula, Nagy Endre, Posta Tibor, valamint jómagam –, más-más elvárásokkal. Amiben már az elején biztosak vagyunk: 27 nap múltán olyan élményekkel térünk majd haza, melyekből egész életünkben meríthetünk. Vállalt küldetésünk, hogy néhány hetet töltsünk a földkerekség negyedik legnagyobb összefüggő esőerdejében élő tawahka és miszkító indiánok között, megfigyeljük a minden mozzanatában a Természethez kapcsolódó életmódjukat, megmásszuk a Colón-, azaz a Kolumbusz-hegység legmagasabb, ember által eddigelé meg nem hódított csúcsát, és barlangok után kutassunk Pimienta környékén. Sűrű heteknek nézünk tehát elébe… Egyelőre repülünk – Bécsből Londonba, onnan Miamiba, majd a Honduras ipari központjának számító San Pedro Sulába, ahol is húsz órával a dunaszerdahelyi rajt után végre nagyot harapunk a trópusok levegőjéből. A beléptetés simán megy – senki sem ütközik meg a degeszre tömött, hatalmas hátizsákokkal nyomuló gringókon, akik dollárt hoznak a nem éppen jólétben hentergő országba. Kisvártatva már kisbusszal vágunk neki a helyenként romos külvároson, majd egy magasabb kategóriába sorolható lakónegyedbe érünk, melyet állig felfegyverzett őrök vigyáznak. A város nem épp közbiztonságáról híres – jobb az elővigyázatosság. Idill, kicsit másképp Hajnaltájt lovaskocsi zörgése ébreszt; az utca túloldalán a málladozó pléhkerítés tövében fehér csődör harapja hersegve a füvet, a hátsó udvarban arapapagájok dicsérik hangosan a napkeltét, a távolban sorozatlövések...