BeszámolókVándorblog

Gyűjtögetők

Napjainkba egyre többen, egyre gyakrabban és egyre hangosabban bizonygatják az anyagi javak gyűjtögetésének hiábavalóságát, sőt összességében káros mivoltát. Ugyanezen „ébredezők” mégis nap, mint nap előszeretettel áldoz mammon oltárán, és immár hagyományosan tesz egyenlőségjelet a siker és a boldogság közé. A siker meg ugye leginkább anyagiakban mérhető, amely a jövőben tetőzik majd egyszer.
Nincs is ezzel semmi baj, feltéve, hogy tudatosítjuk: a remélt, nagybetűs, boldog JÖVŐ nem más, mint illúzió. Soha nem létezett, és nem is jön el soha. Kizárólag a most, a ma létezik.
Amire kevesen számítanak, az a tény, hogy ugyanez vonatkozik a legkülönfélébb szellemi gyűjtögetők táborára is.
Mire gondoljunk? Diplomák, nyelvvizsgák, könyvek, versek, elvek, rendszerek, dogmák, enciklopédikus ismeretek minden mennyiségben.
Mindkét „gyűjtögetés” esetében nagyon fontos a hozzáállásunk. Ragaszkodásmentesen minden egyes cselekedetünk, tettünk semleges marad. Ez meg ugye már paradoxon, hiszen ki tenne bármit is valamiféle késztetés nélkül?
Ennek megértése túlmutat a logikus gondolkodáson. Zen mesterem szerint amint felébred benned a vágy a felébredésre, teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem fog sikerülni. Hoppá!
Pedig van megoldás. Nem is titkos. Nem is bonyolult.
A dolgokat tenni kell, nem ragaszkodni hozzájuk. Ami jön, az jön, ami megy, az megy. A gondolatok sokasága rengeteg problémát generál, és csodálatosan képes eltakarni a bölcsességet.
Néha álljatok meg egy pillanatra és vegyetek részt a pillanatban. Legyetek jelen. Itt és most.
A gyűjtögetés, legyen bár szellemi vagy anyagi természetű, rengeteg energiát és időt felemésztő boldogság-idegen tevékenység.
Faludy György a kanadai esőerdőben a következőket írta a boldogságról:
„Az ihletett elfoglaltság, mint ahogy ezer évvel ezelőtt Ávicenna írta, »frissíti és tisztítja az ember életnedveit« és ugyanekkor nem ad néki módot és időt, hogy beteges gyötrődéssel rágódjék azon, ami volt, lett volna, lesz, vagy esetleg lehet ővele. Sőt, hogy tovább-bicegjek ezzel a gondolatsorral ösvényeimen, hozzáfűzhetem: boldognak lenni annyit jelent, hogy az ember szolidan és teljes erejével a jelenben, és a jelennek él, és ugyanekkor elnéző, sőt olykor lenéző mosollyal figyeli tulajdon jelenét.”
„Árisztotelész megállapítása szerint a boldogság az egyetlen jelenség a világon, melyet önmagáért, azaz tisztán és egyedül a boldogságért kívánunk. Ez a legfőbb jó, a summum bonum, akármennyire különbözzék is ennek a legfőbb jónak, vagyis az élet céljának, individuális meghatározása. George Santayana, a reá jellemző kristálytiszta megfogalmazásban azt tartja: semmi sem igazolja az ember létezését, csak a boldogság. „Boldogság nélkül az élet tébolyult és szánandó kísérlet marad.”
Nagy kár, hogy annyi „tébolyult és szánandó kísérletet” áll módomban figyelemmel kísérni, amelyből hiányzik a szabadság, a szárnyalás, a nyitottság és a méltóság.
A végén, hogy jó hírrel is szolgáljunk: A derűs, boldog élet lehetősége mindannyiunk számára adott.
Most is.
Itt is.
Kovács Zoltán, buddhista tanító, a VÁNDOR LÁSS alapítója