Vándorblog

ÉLET, melyet érdemes élni

Manapság mindenki, aki számít(ó) rengeteg ismeretet, tippet, ötletet és titkos receptet gyűjtött be a boldog, elégedett és sikeres életről. Az olyanfajta életről, amit a legtöbben kívánunk magunknak. Tudjátok, amit érdemes végigélni. A legtöbb embernek nehéz újat mutatni ezen a téren. Elméletileg. Tudom, láttam, mondták, hallottam, ismerem, olvastam, rémlik, a barátnőm lánya éppen most ajánlotta a figyelmembe… – mondjuk nem túl lelkesen és közben azon tűnődünk, hogy vajon miért él körülöttünk annyi örömtelen, gondterhelt, depressziós ember, miközben, anyagi javainkat tekintve, a világ leggazdagabb rétegéhez tartozunk.

Szinte minden előadásunkon, utunkon előkerül ez a dilemma. Az évek folyamán persze rengeteg elméletet hallottunk és gyártottunk az okokról és a lehetséges megoldásokról. Néhány kivételtől eltekintve mégsem látszik túl nagy változás. Vajon mi történik körülöttünk? Szinte mindenről van ismeretünk, mégsem tudunk szinte semmit, mert információink nagy része kizárólag a felszínt kapargatja. Anyagiakban, ismeretekben, tudásban, élményben sokat (ha lehet inkább többet) szeretnénk markolni, a végén persze keveset fogunk. Mindenre van receptünk, de nem főzünk. Elméleti síkon mindenre van egy tuti ötletünk, de gyakorlatban soha nem próbáltuk még ki. Elméletileg nagyon jól tudjuk, hogy mi tenne bennünket boldoggá, de gyakorlatilag még mindig csak ott tartunk, hogy megfeleljünk mások elvárásainak. A saját utunkat szeretnénk járni, szeretnénk megtalálni, megismerni önmagunkat, de le nem mondanánk arról, hogy a mások által kitaposott csapáson járjunk. Akkora zűrzavar van a fejekben, hogy összekevertük a siker, az erőfeszítés és a boldogság közötti összefüggéseket. De nagyon. Cselekedeteink, napjaink és végső soron az egész életünk arról szól, hogy miképpen legyünk sikeresek. A sikertől reméljük a hőn áhított boldogságot, nyugalmat és elégedettséget. A legtöbbnek aztán még a siker sem adatik meg. Akinek meg része van benne!? Ezen kiválasztott kevesek legnagyobb része álmatlanul forgolódva, irigységgel és rosszindulattal körülvéve igyekszik meggyőzni önmagát, hogy ennyi megvalósítással a tarsolyában az elégedettség, a boldogság az elvárható minimum, a kötelező tartozék.
Sajnos kevesen értik, és még kevesebben élik meg, hogy a boldog, elégedett életmód, életritmus tehet csak igazán sikeressé. Bármelyikünket, bármiben. Nem minden sikeres ember boldog, viszont minden derűs, boldog, kiegyensúlyozott ember egyben messzemenően sikeres mindennapokban örömködhet. Tán ez az a fajta élet, amire a „nagy változás” kapujában megbánás nélkül tekinthet vissza az ember. Az ilyennek nem mércéje a címlapokon való szereplés. Ahogy az ellenkezője sem. Nagy kedvencem, Faludy György, sokat tudott a világról és sokat tudott arról, amivel a leginkább fontos lenne tisztában lennünk, önmagáról.

Egyik jegyzetében a következőket írja a boldogságról: „Árisztotelész megállapítása szerint a boldogság az egyetlen jelenség a világon, melyet önmagáért, azaz tisztán és egyedül a boldogságért kívánunk. Ez a legfőbb jó, a summum bonum, akármennyire különbözzék is ennek a legfőbb jónak, vagyis az élet céljának, individuális meghatározása. George Santayana, a reá jellemző kristálytiszta megfogalmazásban azt tartja: semmi sem igazolja az ember létezését, csak a boldogság. „Boldogság nélkül az élet tébolyult és szánandó kísérlet marad.”

Bízom benne, hogy egyre kevesebb tébolyult és szánandó kísérletet leszek kénytelen észrevenni. Bízom benne, hogy legnagyobb felismerésünk nem az élet hiábavalóságán való kesergésben merül ki. Egyetlen, mindenkire egyformán érvényes útmutatás létezik ennek elkerülésére, mégpedig megtalálni és követni a saját utunkat. Saját utunkat járva a boldogság és a méltóság automatikusan szegődik útitársul. Tán ez az az élet, amelyet érdemes élni, végigélni.

Kovács Zoltán, buddhista tanító, a VándorLáss alapítója