Vándorblog

Bárányfelhők és katana

Szerzetes gyakorlat közben

Az elmúlt napokban, hetekben szokásommá vált a teraszon gyakorolni.

Tetőterasz, ahonnan bármikor is csodálkozom rá a közeli hegygerincre, az mindig valami mást, valami újat mesél. Néhány napja a hold is beszállt ebbe a csendes, bensőséges mégis teljesen hétköznapi társalgásba. A tajcsi lágy, áramló mozdulataiban elmerülve vettem észre mily gyöngéd figyelemmel segít az ÉRZÉS megélésében. Mértékletes, biztos tudású tanár. Nem tolakodó. Nem szavakkal, inkább a jelenlétével irányít, segít, persze erőlködés, erőltetés nélkül. Minden pedagógus figyelmébe ajánlom módszer nélküli módszerét.

Wei wu wei – úgy irányítsd a folyót, hogy nem szabályozod. Érted? Az este, a holdfény régen hallott tanításokat porolt le. Mestereim, tanítóim arca tűnik fel az ezüst díszletben. Voltak, vannak néhányan. A tenger felől lengedező sós szellő a szabadság illatát hordozza. Vajon miért van oly kevés szabad ember? “ Csak az szabadulhat meg, aki meglátja börtöne rácsait. Csakis önmagad szabadíthatod fel. Minden Tanítás önmagunk megismerésével kezdődik” – vélem hallani a jól ismert választ. És valóban, a legtöbben csak annyit éreznek, hogy “valami” nincs teljesen rendben.
Valami sántít.
“Önmagunk megismerése pedig, önmagunk feladását jelenti” – folytatódik az üZENet, erről pedig jól tudom, hogy a “titkos tanítások” közül való.Titkos tanítások? Nehogy már bedőlj, a “titkos tanításokról” szóló mesének – lehet hallani a kétkedők hangját.Tudnod kell, hogy nem azok a titkos tanítások, amelyeket nem akarnak megosztani másokkal, vagy a tömegekkel hanem azok, amiket nagyon nehéz átadni. Ettől válnak titkossá. Egyszerű, talán a legegyszerűbb igazságokról van szó, de megértésüket sokezer év kultúrális masszája fedi el. Csillogását, fényét, csak azok láthatják, akik elég mélyre ásnak – önmagukban.

Hogy mindennek mi a köze a bárányfelhőkhöz és a katanához? Legyen ez egy kóan.A válasz szépsége egyszerűségében rejlik 🙂
Kovács Zoltán, buddhista tanító, a VÁNDOR LÁSS alapítója2018