VándorLáss – A legnyugatibb Kelet országa – Marrakesh, Szahara terepjáróval – 2025. február 11-18.

Reggeli után a Magas Atlasz felé vesszük az irányt. Felkészülhetünk némi szintkülönbségre, szerpentinekre, hegyi berber falvakra, nyájakra, kutyákra. Néhány pihenő és a 2260m magas Tichka hágó után egy csodálatos kasbahot látogatunk meg. Egyedülálló a maga nemében. Az egyetlen megmaradt kőből épült kasbah. A Telouet kasbah El Glaoui egyik kedvenc tartózkodási helye volt, akit az “Atlasz Uraként” is emlegetnek. Miután itt teleszedtük a szemünket csodával, az elménket pedig legendákkal, fokozzuk a hatást. A Telouet kasbah sajnos súlyos károkat szenvedett a szeptemberi földrengés idején, így csak távolról szemléljük meg. Az Ait Ben Haddou kasbahváros viszont az egyik legismertebb marokkói látványosság, amelyhez nyilván köze van jó néhány hollywoodi kasszasikernek is, amelyet ezen a helyszínen forgattak. Az éjszakát is itt töltjük a közelben.

Kényelmesen megreggelizünk, a délelőtti fényekben is megtekintjük, körbejárjuk az Ait Ben Haddout, aztán indulunk a sivatag felé. A Draa folyó völgye a több millió datolyapálmával, Zagora város, aztán lassan a szállásunkra érünk. Itt házi kuszkusz lesz a vacsora, ez már a sivatag, az algériai határ közelében hajtjuk álomra a fejünket.

Kedves szálláshelyünkön reggelizünk, majd terepjárókkal elhagyjuk az utakat és bevetjük magunkat a Szaharába. Útközben megállunk 1-2 kútnál, egy oázisnál, megpróbálunk foszíliákat találni, majd elérünk a térség legmagasabb, legimpozánsabb homokdűnéihez. Előre felépített sátortáborban leszünk elszállásolva. Napnyugtáig gyalogolhatunk a dűnéken, tevegelhetünk, hallgathatunk vagy éppen beszélgethetünk. Naplemente után pedig a tábortűz parazsát bámulva szürcsölhetjük a teánkat, várhatjuk a vacsoránkat. Az éjszakai égbolt lenyűgöző a sivatagban.

A napfelkelte áhítatos csodálása után megreggelizünk, majd útnak indulunk a sivatagon keresztül. Kiszáradt tó, délibáb, foszíliák, végtelen vár ránk.
A sivatagot elhagyva egész nap utazunk Marrakesh irányába. Este már a nyüzsgő Vörös Városban alszunk.

Kényelmesen beleveszünk a marrakeshi forgatagba. Ma a Bahia palotát látogatjuk meg, + a zsidó negyedet sem hagyjuk ki (mellah). Akit érdekel meglátogathatja a zsinagógát, esetleg még az El Baadi palotát is.
A Koutubia mecset és a hozzá tartozó park is megér egy sétát. Marrakeshben tényleg rengeteg a látnivaló. Ben Youssef Madrasa, az iszlám tudományok csodás otthona szintén fantasztikus tapasztalatokat, képeket ígér. Majd a helyszínen kiválasztjuk melyik lesz a nyerő, illetve éppen melyik látogatható éppen.
Este a medina millió zaját, hangját, lüktetését figyeljük, érezzük, élvezzük. Ki-ki vérmérséklete szerint.

A Majorelle-kert számunkra valódi csoda, így lehetőség lesz meglátogatni úgy a kerteket, mint a berber múzeumot. Yves Saint Laurent és társa, Pierre Bergé beleszeretett ebbe a helybe, amikor 1966-ban, első marrákesi útjuk során felfedezték. A Majorelle-kert a nevét Jacques Majorelle művésznek köszönhetik, aki 1922-ben vásárolt egy pálmafákkal szegélyezett birtokot a marrákesi pálmaliget szélén, amikor Marokkónak ez a része francia protektorátus volt. 1931-ben a művész megbízta Paul Sinoir építészt, hogy építsen egy mór stílusú, art deco stílusú villát, amely körül dús kertet alakított ki. Az együttes 1937-ben nyerte el végleges formáját, amikor Majorelle egy kizárólag saját maga által kreált mélykék színnel, a Majorelle-kékkel festette le.
A délután füszerek, teák, apróságok, papucsok, argán olajak között kószálunk. Keleten vagyunk, a berberek országában, ahol “a sietség öl” , de legalábbis nem érdemes sietve alkudozni. Meg kell adni a módját, a vezetőnk immár sok árunak ismeri az árát, miért mennyit érdemes kifizetni. Ez viszont időigényes , de nagyon is élvezetes foglalatosság. A tér körüli teraszokról csodás kilátás nyílik, ahol megkóstolhatjuk mindazt az ételkölteményt, amire eddig esetleg nem volt módunk. majd aki úgy kívánja, egy nagyon helyi (vagy éppen nagyon turistás) hammamban dörzsöltetheti le a sivatag porát a bőréről (a bőrével együtt). Utolérhetetlen élmény 🙂

Reggeli után búcsút intünk a varázsnak és nézegetjük a határidőnaplónkat, hogy mikor térünk vissza újra és újra…