Minden bizonnyal egyre többen látják a közösségi média (nem kizárólag az Instagram) környezetszennyező, élővilág,- ökoszisztéma tönkretévő hatását. Én is.
Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről. A social media jelenléte az életünkben tagadhatatlan és igencsak határozott. Részemről nem megyek bele miért személyiségtorzító, mitől nagyon durva elvonási tünetekkel járó függőség és miképpen válik az egyik leglendületesebben előretörő kisebbségi komlexust okozó/erősítő eszközzé. Erről nagyon sokat lehet olvasni a legkülönbözőbb fórumokon. Tény, hogy az előnyeit messze túl, veszélyeinek súlyosságát pedig mélyen alábecsüljük. Nem szólva a veszélyes, lappangó mellékhatások tucatjáról, amelyek (egyelőre) nem sok gondot okoznak.
A granadai Alhambra egész Spanyolország egyik leglátogatottabb monumentuma. Hozzáteszem joggal. Mégis, azt kevesen tudják Washingon Irwing 1829. tavaszán-nyarán fedezte fel újra a paloták, kertek, tornyok, udvarok valóban páratlan varázsát, és Alhambrai történetek címmel könyvet írt az élményeiről, illetve a mór időkből fennmaradt legendákról. Addig, évszázadokon keresztül senkit nem érdekelt a Naszrid uralkodók mesés lakóhelye, amelyet napjainkban milliók látogatnak, és sok-sok bakancslistán foglal el előkelő helyet. A turizmus természetesen bevételt jelent az adott régiónak, országnak és lakosoknak is, de tudatosítanunk kell(ene), hogy mindennek van egy egészséges mértéke és bizony mindennek van ára. Az Alhambra és egész Granada nagyon hálás Irvingnak, amiért ilyen sikeresen felkeltette a figyelmet. Egy könyvvel. Nagyjából 100 év alatt. Mostanra a rengeteg turista miatt viszont megszólaltak a helyiek, hogy a szemét, a zaj, az állandó fesztiválhangulat miatt egyre kevésbé élhető a város.
A helyzet Irving óta rengeteget változott, és főleg gyorsult… Könyv helyett néhány jól beállított fotó, és néhány méltató sor elképesztő károkat (is) tud okozni.
A helyzet Irving óta rengeteget változott, és főleg gyorsult… Könyv helyett néhány jól beállított fotó, és néhány méltató sor elképesztő károkat (is) tud okozni.
Hogy mire akarok kilyukadni?
1995-ben nagyjából évi 500 millió turista kerekedett fel. Napjainkban ez közel másfél milliárd embert jelent!
Manapság, ugye, mindenkinek kell, hogy legyen egy valamirevaló bakancslistája, hiszen a social media áramlásában nem mindegy, hogy mennyire tudunk a„menők“ között maradni.
Egy felmérés szerint csak 2018 során több mint egytrillió (milliárdszor milliárd) digitális fotó készült a világban.
Ne is próbáljuk elképzelni, elképesztő mennyiség. Ezek nagy része valamelyik közösségi oldalon remekel, amellyel a pillanatnyi sikerünket, szépségünket, gyermekünket, utazásunkat, szerelmünket, kedvencünket, szerencsénket, reggelinket, fogselymünket, hangulatunkat próbáljuk a lehető legzajosabban kifejezésre juttatni. Mára mindenki, kivétel nélkül, fotós lett. Persze régebben is fotóztunk, próbáltuk megragadni a pillanatot, de azok a fotók az otthoni fotóalbumban gyűltek. Ma a nyilvánosság másodpercnyi figyelméért egyesek nagyon messzire is hajlandók elmenni. Szó szerint és képletesen értve is.
Egy-egy különleges helyszín mindig vonzóvá teszi a fotózást, és a mai utazók gyakran a közösségi oldalakon találnak inspiráció a következő útjukhoz. A történet persze összetett. Az olcsó repjegyek, szállások, könnyen elérhető információk mind-mind az utazást támogatják. Eddig ez még jó is lehetne. Arról viszont nem sok szó esik, hogy jó néhány helyszín éppen a social medián megjelenő fotók, beszámolók, leírások hatására tűnt el, ment tönkre, szennyeződött be, vált élvezhetetlenné a tömegturizmus miatt. Az igazán ijesztő nem kizárólag maga a tény, de még inkább a dinamikája, amely hónapok alatt képes ismeretlen, paradicsomi helyeket turistahordák által szétcincált, bűzlő tetemmé változtatni.
Manapság, ugye, mindenkinek kell, hogy legyen egy valamirevaló bakancslistája, hiszen a social media áramlásában nem mindegy, hogy mennyire tudunk a„menők“ között maradni.
Egy felmérés szerint csak 2018 során több mint egytrillió (milliárdszor milliárd) digitális fotó készült a világban.
Ne is próbáljuk elképzelni, elképesztő mennyiség. Ezek nagy része valamelyik közösségi oldalon remekel, amellyel a pillanatnyi sikerünket, szépségünket, gyermekünket, utazásunkat, szerelmünket, kedvencünket, szerencsénket, reggelinket, fogselymünket, hangulatunkat próbáljuk a lehető legzajosabban kifejezésre juttatni. Mára mindenki, kivétel nélkül, fotós lett. Persze régebben is fotóztunk, próbáltuk megragadni a pillanatot, de azok a fotók az otthoni fotóalbumban gyűltek. Ma a nyilvánosság másodpercnyi figyelméért egyesek nagyon messzire is hajlandók elmenni. Szó szerint és képletesen értve is.
Egy-egy különleges helyszín mindig vonzóvá teszi a fotózást, és a mai utazók gyakran a közösségi oldalakon találnak inspiráció a következő útjukhoz. A történet persze összetett. Az olcsó repjegyek, szállások, könnyen elérhető információk mind-mind az utazást támogatják. Eddig ez még jó is lehetne. Arról viszont nem sok szó esik, hogy jó néhány helyszín éppen a social medián megjelenő fotók, beszámolók, leírások hatására tűnt el, ment tönkre, szennyeződött be, vált élvezhetetlenné a tömegturizmus miatt. Az igazán ijesztő nem kizárólag maga a tény, de még inkább a dinamikája, amely hónapok alatt képes ismeretlen, paradicsomi helyeket turistahordák által szétcincált, bűzlő tetemmé változtatni.
Az észak-amerikai Arizonában található Horseshoe Bend hatalmas népszerűségre tett szert a közösségi média hatására, ugyanis a vörös szikla szélére állva páratlan kilátás nyílik a Colorado folyó smaragdzöld vizére. Ide öt éve még csak évi ezer ember látogatott el, mára napi (!) négyezer.
Csak gondoljatok bele ilyen tömeg milyen pusztítást képes végezni.A példákat vég nélkül lehetne sorolni, és Andalúziában az eldugott hegyi falvak nevét inkább le sem írom, mert igenis a látogatók mértékletes létszáma mindenképpen értéket jelent. Marokkóban az Ait Ben Haddou kasbahváros minden bája mellett sem a kedvencem, pontosan a rengeteg turista miatt. Tavasszal találtam egy másik csodálatos helyszínt, ahol egyelőre sokkal kevesebben vannak, remélhetőleg egy ideig még nem jut el oda egy valódi influencer, aki majd szétkürtöli milyen hangulatos, csendes helyet is talált, aki szeretne békére lelni, az most azonnal menjen…
Csak gondoljatok bele ilyen tömeg milyen pusztítást képes végezni.A példákat vég nélkül lehetne sorolni, és Andalúziában az eldugott hegyi falvak nevét inkább le sem írom, mert igenis a látogatók mértékletes létszáma mindenképpen értéket jelent. Marokkóban az Ait Ben Haddou kasbahváros minden bája mellett sem a kedvencem, pontosan a rengeteg turista miatt. Tavasszal találtam egy másik csodálatos helyszínt, ahol egyelőre sokkal kevesebben vannak, remélhetőleg egy ideig még nem jut el oda egy valódi influencer, aki majd szétkürtöli milyen hangulatos, csendes helyet is talált, aki szeretne békére lelni, az most azonnal menjen…
Ugyanez a helyzet híressé vált hegycsúcsokkal, ahol kézitusa folyik a csúcskeresztnél, a sivatagi dűnéken, de a tengerpartokon, reptereken, éttermekben, mindenhol.
Amennyiben a nagy rohanás közben mégis találnál egy csendes, romantikus, békés zugot, ahol derűs mosollyal tudsz felsóhajtani az elégedettségtől, ne tegyél mást, csak élvezd. Éld meg a pillanatot. Lehetőleg fotózás, pózolás, trükközés nélkül. Ha mégis készítesz néhány felvételt, ne az Instagram legyen a célja. Szánj időt a családra, barátokra és éld át újra a Csodát, miközben megosztod az élményt a hozzád valóban közelállókkal.
Amennyiben a nagy rohanás közben mégis találnál egy csendes, romantikus, békés zugot, ahol derűs mosollyal tudsz felsóhajtani az elégedettségtől, ne tegyél mást, csak élvezd. Éld meg a pillanatot. Lehetőleg fotózás, pózolás, trükközés nélkül. Ha mégis készítesz néhány felvételt, ne az Instagram legyen a célja. Szánj időt a családra, barátokra és éld át újra a Csodát, miközben megosztod az élményt a hozzád valóban közelállókkal.
