Sokan kérték, ajánlották, tanácsolták, hogy írjak figyelemfelkeltő, színes, frappáns, ügye, csattanóval végződő blogbejegyzéseket. Mondván sokat dobna a VÁNDOR LÁSS ismertségén.

Megértettem, és továbbra is értem, hogy ez manapság így működik. Rendben. Mégis leszögeznék néhány dolgot a legelején.

Évek óta írok, vagyis sokkal inkább jegyzetelek, felírom a gondolataimat, mert kiderült, hogy bármilyen jók is legyenek, gyorsan feledésbe merülnek. Néha meg olyannyira jók, hogy visszaolvasva teljesen érthetetlenek. De ez mindenképpen mellékszál.

A lényeg az, hogy volt szerencsém igazi írók írásait olvasni. Ismerek jó néhány olyan tollforgatót, akik ugyan nagyon messze vannak az ideáloktól, nálamnál mégis sokkal jobban megy nekik. Be kell látni. Tudatosítani illik, ahogy mondani szoktam, hogy nem vagyok író.

Ez nem baj. Olvasni úgyis sokkal jobban szeretek.

Ettől függetlenül mégis tollat, ceruzát vagy billentyűzetet ragadok időről időre, mert attól, hogy nem igazán tudok írni, néhanap akad néhány olyan élményem, sugallatom, amit szívesen megosztanék másokkal. Ezért nevezzük az útjainkat is VándorLássoknak. Ezért hívom segítségül a tenger hullámait, a hegyi szellőt, a sivatag csendjét és sorolhatnám még mi mindent, hogy mások is láthassanak egy rövid időre az én szememmel. Lássák a csodákat, a nem sietés diszkrét báját, a kevesebb tényleg több valóságát, a boldogság jelenlétét, az élet vibráló misztériumát…

Ezért, és csakis ezért feltöltöm (egy barátunk segít majd) néhány írásomat a honlapunkra, és akinek kedve van hozzá, olvasgasson belőle. Próbáljatok átlátni a szavakon, és kicsit megérkezni a sivatagba, Andalúzia hegyei közé, az Alpok szurdokaiba, egy tátrai tengerszem partjára, a nádfedelű, falusi házunk teraszára, ahol együtt üldögélünk, beszélgetünk, hallgatunk, egyszerűen csak vagyunk.

Kovács Zoltán, buddhista tanító, a VÁNDOR LÁSS alapítója

Időközben kiderült, hogy néhány kedves barátom feljegyzései is felkerülnek a honlapunkra, azokat is fogadjátok sok-sok szeretettel.