Érdemes az évrendezőt januárban elővenni és áttekinteni, mégpedig azért, mert az év java még előttünk áll, de még emlékszünk a tavalyi történésekre. A tervező csaknem fele ugyanis a tavalyi évünk áttekintéséről, az akkori eseményekről, fontos mérföldkövekről, tanulságok megfogalmazásáról szól. A több nyelven is elérhető dokumentum magyar verzióját pillanatok alatt bárki letöltheti az internetről teljesen ingyenesen, a terv tényleges megírása azonban több órát is igénybe vehet.

Az első lépcsőfok

Kovács Kovi Zoltán, a Vándor Láss Polgári Társulás alapítóját már jól ismerik a helyiek, az általa szervezett túrákat és érdekes témájú előadásait, meghívott vendégeit sokan kedvelik. Most a több mint 10 éve létező évrendezőről mesélt a közönség előtt, melyet ő maga is évek óta vezet. Saját tapasztalataival és pédáival szemléltette, hogy miként, hogyan érdemes használni a különleges kérdőívet. Az évrendező elengedhetetlen része az önismeret, amelyhez a legfontosabb kellék: az őszinteség.

„Mikor először találkoztam vele, azóta azt érzem, hogy ez egy zseniális segédanyag ahhoz, hogy az ember egy kicsit közelebb kerüljön önmagához. Jó önismereti anyag, jó kérdésekkel. Nem azt mondom ezzel, hogy ha valakinek valamiféle bizonytalanság áll fenn az életében, ez meg fogja oldani, mert nem fogja, de első lépcsőfoknak mindenképpen nagyon jó”

– kezdte az évrendező bemutatását Kovács Zoltán. Elmondta, hogy kitöltéséhez szánjunk elegendő időt, ne siettessük. A legfontosabb az az, hogy őszinték legyünk benne, de ehhez alaposan át kell gondolnunk a kérdéseket.

Zárjuk le az évet

A új évünk megtervezéséhez szükség van arra, hogy lezárjuk az előzőt. Ehhez nagy segítséget adhat a tavalyi naptárunk, határidőnaplónk, akár a telefonos naptárak, illetve a telefonunk képgalériája is nagyon sok emléket feleleveníthet. Kovács Zoltán azt javasolja, hogy a fontosabb eseményeket jegyezzük fel, ugyanis a tervező első oldalain ezeknek nagy hasznát vehetjük.

„Ne csak a szép emlékeket idézzük fel, amitől az embernek mosolyra húzódik a szája, hanem mindent. Ezért olyan egyéni ez. Csak akkor fog működni, ha őszinték vagyunk”

– hangsúlyozta az előadó.

Ez nem vizsga!

Azokban, akik elé letesznek egy kérdőívet, többnyire elindul egy vizsgadrukk, Ilyenkor nem adnak őszinte válaszokat, hanem egy olyan nézőpontot próbálnak képviselni, amit úgy éreznek, hogy elvárnak tőlük. Ezek a válaszok olyanná festik a kialakult képet, amilyenné válni szeretnénk, vagy amilyennek magunkat mutatni szeretnénk.

„Próbáljunk ebben is őszintének lenni. A kérdés, hogy most hol tartunk. Találjuk meg az optimális válaszokat”

– tette hozzá, majd kiemelte, hogy nem kell nagy dolgokra gondolnunk, kisebb sikerek, lényegtelenebbnek tűnő események is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy idáig eljutottunk.

Az ismétlés fontos

Újra és újra visszaköszönnek a legfontosabb dolgokra vonatkozó kérdések. Az évtervező mindegyik pontja más-más szögből világítja meg a tavalyi év eseményeit és a jövőbeni terveinket. Ha az első témakörben nem fogalmaztunk elég mélyen, a következőnél már jobban rátérhetünk a lényegre. Az ismétlés minden helyzetben tanító jellegű, segít a legőszintébb válaszok megtalálásában.

„Jegyezzük fel azokat az történéseket is, melyekre egyáltalán nem vagyunk büszkék. Ezt nem mutatjuk meg senkinek és nem kell elővennünk később sem, ha nem akarjuk”

– hangsúlyozza Kovács Zoltán.

Rajzolni is lehet

Az évrendező ívek közt nem sorokat, hanem rublikákat találunk. Legtöbb helyen betűkkel írt válaszokat várnak tőlünk, de akad több olyan kérdés, ahol egy teljes oldal áll rendelkezésünkre. Az utasításnak megfelelően itt rajzolhatunk is, de természetesen maradhatunk a fogalmazott válaszoknál. Sok kérdésnél fel kell sorolnunk dolgokat, 1-3 példát is fel kell hoznunk, de ha csak 1, vagy épp 5, vagy akár több válaszunk is lenne, bártan jegyezzük fel, a darabszám és a terjedelem is teljesen rugalmas.

Fontosak a kapcsolódások

A tervező nagy szerepet tulajdonít környezetünknek és a körülöttünk lévő embereknek. Ha valami miatt mégis megfeledkeznénk róluk, akkor az egyes témák eszünkbe juttatják, hogy mi mindent köszönhetünk másoknak.

„Tudatosítsuk, hogy nem vagyunk egyedül a világban, mindig van valaki, egy-egy személy, valamilyen közösség, akinek hálával tartozunk. Ami nem azt jelenti, hogy a mi erőfeszítéseink semmit sem érnek, csak azt, hogy voltak olyanok, akik segítettek, segítenek nekünk”

– mondta az előadó, majd hozzátette azt is, hogy mindig van miért hálásnak lenni. A tavalyi évre vonatkozó egyik utolsó kérdés a megbocsátás. Ez viszont nem megy parancsszóra, ahogy Kovács Zoltán is elismerte, de az, hogy papírra vetjük, kiknek szeretnénk megbocsátani, első lépésként kiváló.

Újévi fogadalmak

Miután letettünk magunkban azt, amit már nem szeretnénk az új évben is cipelni, következhetnek a 2024-es évre vonatkozó kérdések. Élénk vita alakult ki az újévi fogadalom fogalma körül. Kiderült, hogy a közönség többsége nem tesz ilyen fogadalmakat, mert tudják, hogy valószínűleg az év során valamikor biztosan megszegnék, mégis akadtak a nézők között olyanok, akik bizony fogadnak és meg is tartják őket. A hozzászólók között voltak olyanok, akik a fogalmak helyett inkább egyes célokat tűznek ki maguk elé és voltak olyanok is, akik magát az odavezető utat tartják szem előtt és inkább arra koncentrálnak.

Mit szeretnénk?

A tervező teret ad a képzeletnek, az álmoknak.

„Próbáljuk elengedni, hogy mit látunk a közösségi médiában. Keressétek meg, hogy ti hol vagytok ebben az egészben, hogy mit is szeretnétek valójában. A kötelező körök most nem tartoznak ide, ahogy egy egyetemistának a diploma, vagy a munkánk folytatása, sem a levegővétel, mert ezek mind egyértelműek. Ha szeretnénk valamit, legyen az kicsit elrugaszkodottabb, bártan írjuk fel vagy rajzoljuk le”

– húzta alá, majd hozzátette, hogy a változtatásnak megvannak a maga korlátai. Mindannyian egy bizonyos helyzetben vagyunk, például kicsi gyerekeik vannak, vagy épp egyedülállóak vagyunk, van aki épp a vizsgáira tanul, mindenkinek más-más lehetőségei vannak a változtatásra. Látnunk kell a helyzetet és hogy ebből mit szeretnénk kihozni. Sokan vannak, akik drasztikus változtatást szeretnének, ehhez viszont elengedhetetlen a legmélyebb önismeret. A változtatásra való igény csak az első lépés.

Az előadás könnyed beszélgetéssel zárult az NFG Klubban, ahol Gálffy Emese: Utcalelkek című fotókiállítását tekinthették meg a jelenlévők.

A cikk az Új Szó nyomtatott és online változatában jelent meg 2024. január 11-én.